A Rockzene üzenete! (Jóslat, vízió, belemagyarázás?)

Azt mondják, a rockzene az ördögtől való. Ha ez igaz, akkor talán ennek az írásnak az íróját is felmenti a felelősség alól. Hiszen csak sorrendbe szedte, rendszerezte a dalokat.

Ezek a dalok akkor, amikor íródtak, félelmetes, baljós jövőt vetítettek elénk.
A jó érzésű ember megrémült, és inkább nem vett tudomást, meg sem hallotta a szövegek mondanivalóját.
Sajnos a jóslat egy része, mára ijesztő valósággá vált. Ami még ennél is borzasztóbb, ha a világ folyása nem változtat irányt, véres katasztrófákkal, háborúkkal kell szembesülnünk.
Vajon honnan tudták?
Vajon kinek a dolga lenne ezen változtatni?

Mikor ezek a sorok íródnak, a következő hírt hallom a televízióból: „Jövőre emeli az adókat a kormány, de figyel arra, hogy a munkavállalókat ne érje kár!”
De akkor kit fog megkárosítani az adók emelése?
Ez akkor lenne igaz, ha nemcsak az adókat szedné be, hanem avval is foglalkozna, hogy értelmes elfoglaltságot teremtsen az embereknek. Például a mezőgazdaságban. Nemcsak a „kisebbség” kapna lehetőséget, hanem főleg azok, akik szeretnek, akarnak, tudnak dolgozni!
Nem a multiknak ajándékozva a termőföldet (Mercedes, Audi…), hogy tönkretegyék a „környezetbarát” luxusautók gyártásával, és rabszolgaként dolgoztassanak bennünket.
A termőföld arra való, hogy növényeket teremjen, nem autót.
A kis kitérő után visszatérünk a rockzenéhez!

Rögtön itt az igazolás, a rockzene az ördögtől való!

Mikor az Ördög templomba ment (Éjféli harang, Pokolgép 1995-ből):

„Síri csend lett odabent.
A pap szájából kihullt a beszéd,
Mindenki tördelte a kezét.
Leült az Ördög az orgonához,
A sánta kántor menekült.
A zsoltár metálba váltott.
Nem a vég volt ez, csak a kezdet!

Késő volt bezárni a reteszt,
Megfordult a tornyon a kereszt.
Éjfélkor megkondult a harang,
Földre szállt egy sátáni hang.
Mert leült az Ördög az orgonához,
A sánta kántor menekült.
A zsoltár metálba váltott,
Nem a vég volt ez, csak a kezdet!”

Refrén:

„Ördög testvér, játssz még!
A hideg ráz, ha zenédet hallgatom.
Ördög testvér, játssz még!
A hideg ráz, ha zenédet hallgatom.”

Van benne egy üzenet is, könnyű átsiklani fölötte: „Nem a vég volt ez, csak a kezdet.”
A rockzene az utolsó felvonás kezdetén indult!

Nem a zenei irányzat az ok, a rockzene csak a tünet.

Ezután következik P. Mobil: Honfoglalás.
Nehogy megfeledkezzünk arról, hogy a Magyar rockzenéről van szó, a Magyar érzéseket fogalmazzák meg, a kezdetektől!
Hely és idő hiányában nem az egész dalt idézem, csak néhány sort:

„Azok a hegyek még ma is állnak,
Azok a folyók még ma is futnak,
Az a csillag még ma is mutatja az utat,
Az a nép még ma is él.

Túl az Üveghegyen, a Kék-kerek tengeren,
Az Égig érő fa alatt, egy szép helyen,
Ott ahol a világ Virágos Bölcsője állt,
Élt népével Puszta, magyar király.
Három fia volt az öreg Pusztának,
A vadászt hívták Jó Szél Fúvásának,
A kovácsot Szép Tüzek Lángjának,
A legkisebbet Szép Mező Szárnyának.

Szép Mező Szárnya jel alatt született,
Szívébe írva gyönyörű üzenet:
„A világon élni csak hősként érdemes”,
Rajtad a sor, hallod, mondd tovább, Énekes!
Jóra rossz, örömre baj, nászra gyász, mosolyra jaj,
Árulás, ellenség rohan rád.
Fogy a nép, mint a Hold, földje nincs mennyi volt.
Legelőt lovadnak nem találsz.
Fehér Ló Áldozat, jelöld meg utamat!
Könyörülj Istenem, jelet adj!”

Eszerint, nem most vagyunk először bajban, megint megtalált bennünket.
Mintha azt gondolná: ha legyőz bennünket, szabaddá válik az út.
Ezért, belénk van kódolva, hogy másszunk ki a bajból!

„Jel alatt születtél… Rajtad a sor, hallod!”

Sokat gondolkodtam, hogy kinek szól ez a néhány sor. Szinte kínálja magát: a Magyaroknak mutatja az utat!
De sajnos, vagy szerencsére?
A csillagok mindenkinek ragyognak, és mutatják az utat, nemcsak a Magyaroknak!
Az a csillag valóban mutatja az utat! Mindenkinek!
De csak akkor, ha nem vakít el a hatalom és aranyaknak vágya.
Nem ragozom tovább! Ha érted, olvasd végig, ha nem érted, most hagyd abba, nem neked íródott ez a néhány sor! Megijeszt! Nem szeretnék álmatlan éjszakát okozni senkinek.
Ha még nem adtad fel, akkor megtudhatod, mikor láthatod az utat ennek a csillagnak a fényénél:
Csak akkor ha, felelősséggel végzed a munkád, irányítod a rád bízott embereket! Nem visszaélsz a lehetőséggel, a joggal, hanem használod. Tisztelettel, alázattal azt, amit a sors rád bízott!
Hogy ezt, hogy csináld? A Pokolgép együttes ezt mondja az „Így szép az élet” című dalban. Húsz évesen, tele energiával, mikor még előtted az élet, család és felelősség nélkül:

„Lennék én vad folyó, sziklákat szétzúzó
Vagy magasban felhő, szabadon szárnyaló
Lennék én tékozló fiú, ki csak a mának él
Csak így édes az élet, ez a világ így szép

Lennék én óriásfa, mindenen felszökő
Vagy nyári villám, mindent felperzselő
Lennék én tékozló fiú, ki csak a mának él
Csak így édes az élet, ez a világ így szép”

Huszonévesen rendben van ez az érzés!

A baj akkor kezdődik, amikor az ember többet akar!

Amikor mások kárára, mások hátán, mindenáron hatalmat, vagyont akar!
Nem képes ellenállni, határt szabni a vágyaknak, mint egy rockzenész:

„Nem lennék gazember, ki egy országot megrabol
Vagy ostoba, aki helyette meglakol
Inkább vagyok, aki vagyok: egy őrült rock zenész
Nekem így édes az élet, ez a világ így szép”

Aki nem képes a pénz bűvöletének ellenállni, nem érdemli meg, hogy Embernek nevezze magát.
Valamiért most Tamási Áron jut eszembe:

„Aki embernek hitvány, az Magyarnak alkalmatlan!”

Kár, hogy a politikusaink nem szeretik a rockzenét, és nem olvassák Tamási Áron műveit. Nem veszik komolyan a bennük megfogalmazott figyelmeztetést. Ennél is nagyobb baj, hogy minket sem vesznek komolyan!
Sokkal közelebb áll az igazsághoz: semmibe vesznek! Adózz, de ne pofázz.

Refrén megmutatja, hogy élheted túl a következő néhány évet:

„Gyomláld ki lelkedből a búbánatot,
Gyere a közelembe régi barátom.
Itt minden fáradt napon szükség van rád,
Érted az ördögöt is seggbe rúgnám.

Kiálts, hogy halljam a hangod még jobban,
Akkor nem érdekel, hogy mit hoz a holnap.
Öld meg a szívemben a kétségeket!
Így édes az élet, ez a világ így szép.”

Ez az összefogásról szól. Keresd meg az igazi barátokat! Csak azokra van szükséged!
Hazug, haszonleső, érdekből szerető lényeket bárhol, bármikor találsz, felejtsd el őket!
Barát nem sok adódik az ember élete során! Csak három embert tüntethetek ki evvel a szóval!
Tudod ki az igazi barát?
Az egyik barátom így fogalmazta meg:
Az igazi barát, mikor megkérem, segítsen valakit eltemetni, azt kérdezi: Mit vigyek?
Kicsit morbid! De igaz! Az igazi barát, nem tesz fel idióta kérdéseket. Szó nélkül segít, ha bajban vagy!
Neked hány igazi BARÁTOD van?

Van itt még egy dal az összefogásról, a barátságról, ez a dal egyben útmutatás is, hogy maradhatsz EMBER!
Ezt a legnehezebb elfogadnod!
De sajnos csak azok érdemlik meg az EMBER kitüntető címet, aki képes erre.
Az együttes neve: Omen. A dal címe, meglepetés: „Ne a pénz”.

„Rabolni nem tudok, és nem akarok.
Koldulni, kérni – büszke vagyok.
Ha nem telik rá, nem eszem két napig,
De ha nincs hova menned,
Én, nem hagylak itt!

Délelőtt gyógyítom az éjszakát,
Sorsára bízom a délutánt.
Az este, ha jó, úgyis hoz valakit.
De ha nincs hova menned,
Én, nem hagylak itt!”

Érzed a barátság, az összefogás súlyát?
A refrén segít abban, hogy megértsd, hogy lehetsz nagybetűs EMBER :

„Ne a pénz, a pénz, a pénz
Döntse el, hogy mennyit érsz.
Ne a pénz mondja meg, merre mész
Rontson el bármi más,
Soha ne a pénz”

Most hogy már tudod, hogy maradhatsz Ember, elmondja azt is, mi a baj a pénzzel:

„Sokáig vártam, hogy észre vedd,
Ez nem olyan harc, ami vérre megy!
Ha nekem jobb, neked is kérek egy sört.
És elmúlik úgyis, ami összetört”

Ha nem értenéd, segítek.
Mi kell a háborúhoz?
Pénz, pénz, pénz!

Néhányan rájöttek, felesleges a pénzt fegyverre költeni! Sokba kerül! Elég, ha kölcsönadják! Ha vagy olyan ostoba, hogy „élsz a hitel lehetőségével”, önként rakod a nyakad hurokba! Nekik csak szorítani kell. Előbb, utóbb beledöglesz.
Emelik a kamatot, játszanak az árfolyammal, beüt egy kis „válság”, bezár a gyár, ma divatos szóval leépítik a szükségtelen munkaerőt. Már biztos érzed, „humánus” megoldás, nem folyik vér.
Ha még mindig nem vetted volna észre, egyszerűbben fogalmazok:

A pénzt, mint fegyver használják ellened!

A menetrend a következő:

Önálló életre vágysz! Felveszed a hitelt, és megszerzed vágyaid tárgyát, a lakást!
Bár igyekeznek átprogramozni!
Röghöz kötés, mobilitás, stb.!
Ez az átverés része. Ha bedőlsz, a markukban vagy!
A természetben nem működik, hogy állandóan átültetnek egy fát! Fiatalon, kibírja, bár megviseli. Ha idősebb beledöglik! Te is beledöglesz!
Ha, a te döntésed, örülsz neki!
Fiatalon, ha kényszer kibírod, de megvisel!
Ezért tudnak becsapni! Az Ember a kellemes emlékekhez köti a dolgokat, a rosszat tudja, de nem akar vele foglakozni. Így a költözés a számodra jó, hiszen eddig a te döntésed volt! Így könnyen elfogadod, hogy másképp is lehet gondolkodni!
De azért jó, ha tudod! Ha nem a te döntésed, harminc évesen megvisel, negyven évesen, elfáraszt, ötven felett beledöglesz! A munkahely elvesztése nem a te döntésed!
Az élet így működik, ha akarod, elfogadod, ha nem, megtapasztalod!

Ennek a fényében még egyszer:
Önálló életre vágysz! Felveszed a hitelt, és megszerzed vágyaid tárgyát, a lakást!
Úgy érzed felnőttél, családot alapítasz. 15-20 év múlva derült égből villámcsapás! Megszűnik a munkád. Miután kirúgtak a munkahelyedről, kiraktak a már majdnem kifizetett lakásodból.
Egy élet munkája! Szinte már kifizetted!
Te kifizetted, mégis az övék marad! Nagy ötlet!
Még azt is eladják neked, te voltál az ostoba, hiszen tudhattad volna, a hitelfelvételnek ára van!
Csak a játék szabályait neked nem mondják el! Téged a vágyak irányítanak, a körülményekre semmilyen ráhatásod nincs! Figyelhetnél, de a lehetőség elvakít!

„Keserűbb lettél, de nem ostobább.
Nincs olyan pont, ahol nincs tovább.
Megtörhet minden, ami létezik,
De ha nincs hova menned,
Én, nem hagylak itt!”

Egyedül, szarban maradsz, soha nem mászol ki! Kevés vagy! Ezért fogalmaztak így:

„Keserűbb lettél, de nem ostobább, nincs olyan pont, hogy nincs tovább!”

A világ legnehezebb dolgát kell végre megtenned!
Az utolsó két sor még egyszer:

„De ha nincs hova menned
Én, nem hagylak itt”

Mi történik, ha nem fogunk össze?
Ez, az igazi úri mulatság!
Kijátszhatnak minket, egymás ellen fordítanak bennünket.
Így maradsz egyedül! Kiszolgáltatva, védtelenül.
A tenger halai rajokban úsznak, a szavanna állatai csordákban vonulnak.
Ez a védelmük a ragadozókkal szemben.
Nem szégyen tanulni tőlük.
Te is érzed, talán már tudod: így mindent elveszítesz! Szétesik körülötted minden. Mindenedből kiforgatnak, szépen, csendben, alattomosan mindezt úgy, hogy közben elhiszed, alkalmatlan vagy az életre.

A Dinamit együttes a „Mire jó?” című dalban így fogalmazza meg:

„Adott szavam, megtartottam.
Többet adtam, mint kellene,
Nyugtalanság rágja lelkem,
Hiába küzdöttem ellene.

Amit kaptam mind itt hagytam.
Vigyázzon ránk az ég!
Könnypatakban, csendszavakban
Szerethetlek még.

Ismeretlen úton járok,
Társaim már nincsenek,
Lábam nyomát szél takarja,
Elszórtam mind a kincseket.

Amit kaptam mind itt hagytam.
Vigyázzon ránk az ég!
Könnypatakban, csendszavakban
Szerethetlek még.”

Szépen megfogalmazták a magány érzését, olyan rockosan. A refrénnel felteszik az i-re a pontot. Hazug világban megtartod a szavad, többet vállalsz, mint amire képes vagy, szépen, lassan, alattomosan, már azt is elvették tőled, amit a szüleid, nagyszüleid összehoztak!

De ne bánd, tiéd a szeretet: mindent elfogadhatsz, eltűrhetsz, elviselhetsz és az ajándék, hogy még mindezt meg is bocsájthatod!

Tudod: „Keserűbb lettél, de nem ostobább.”

„Könnypatakban, csendszavakban,
Szerethetlek még!”

Ez lenne istened ajándéka? Biztos, hogy ez Isten elvárása?

„Mire jó az a szó, mi beszédre nem való
Az a tűz, ami ég, de meleget nem ad rég
Az érzés, ami bánt, s a végén magával ránt
Az, az ember, aki él, de embernek lenni fél.”

Mire jó? Ha nem mered megfogalmazni, miért van az, hogy az Ember két munkahelyen dolgozik, mégsem tudja kifizetni a számláit. A két munkahelyről szerzett jövedelem után az állam kitapossa belőle az adókat, a járulékokat, és ezek után eladja neked, ő tart el!
Ha nem mered megkérdezni, kik teszik ezt veled!
Ha ugyan belül bosszankodsz, de nem teszel semmit

„Az a tűz, ami ég, de meleget nem ad rég.”

Ha a szegénység, a félelem megbénít, ha nem élheted az életed, nem lehetsz önmagad?
Ha, már aprópénzért eladod a lelked?
Ha történelmi tényeket nem kérdőjelezhetsz meg, mert börtönnel fenyeget a hatalom?
Mire jó az ilyen élet?
Ha nem vagy rendben önmagaddal, külső segítségben reménykedsz. Ez törvényszerű. Csodát remélsz, talán Isten segít, megsajnál, megoldja helyetted a gondokat.
Az ember mindig végigmegy ezen az úton!
Első lépés a remény.
A második lépés a hit.
A harmadik lépés a hittel teli várakozás.
Így tanítják, nem?
De, ez csak az igazság első része! A lényeget nem mondják ki!
A negyedik lépés a csalódás!

Bár nem igazi rockzene, amit a Rapülők együttes játszott, de a „Lesz még rosszabb” című dala ide kívánkozik:

„Hé, soha ne félj, hogy odasodor a szél, ahol jó! (Úgysem tesz ilyet)
Hé, ha valami van de nem az igazi még, ne remélj!
Lesz még rosszabb!”

Hallod?
Lesz még rosszabb! Ők már akkor tudták, vagy véletlen találat?
Isten nem lépheti meg a dolgokat! Nem teheti meg helyetted!
Tenned, neked kell, ne várj másra! Ha más lép helyetted, az neked fájni fog!
Miért?
Egy régen elfelejtett mondás:
Segíts magadon, az Isten is megsegít!
Isten csak akkor tud segíteni, ha megteszed, megléped a dolgaidat!
Ha kiállsz magadért, ha küzdesz az igazadért!
Csak akkor tud segíteni!
Csodára várva, reménykedve, a szeretet mögé bújva, rettegve, félve, csak vesztes lehetsz!
Az igazi (Isteni) szeretet! Te tudod milyen az igazi szeretet?
Nem a majomszeretetre gondolok, amit nap, mint nap rád borít a média, ami mindent megenged, mindentől megóv, rettegve félt. Ezt hallhatod mindenhol!
Most meg fogsz lepődni!

Az igazi szeretet szigorú! Következetes! Tanít! Erőskezű, félelmetes tanár! Számon kér! Megver! Sőt ha nem térsz észre, attól sem riad vissza, hogy elpusztítson!
Az igazi szeretet megtanítja milyen a fájdalom, a bánat, a félelem, a boldogtalanság!
És mindezt azért teszi, hogy megtudhasd, milyen mikor örülsz, boldog és egészséges vagy.

Az ember úgy tanul, hogy tapasztal. Mindent meg kell tapasztalnia! A jót és a rosszat, a félelmet és a nyugalmat, a fájdalmat és a boldogságot! Itt a földön együtt jár a kettő!
Ha valakit, megóvsz a bánattól, fájdalomtól, elveszed a lehetőségét, hogy örülni tudjon!
Tönkreteszed!

Ez az igazi szeretet!

Csak így leszel Ember! A tapasztalatok útján tanulsz! Ebbe a fájdalom, a félelem, az egyedüllét, éppúgy beletartozik, mint az öröm és biztonság és szeretet érzése.

Tehát ha másoktól várod a megoldást, megkapod!
Nem kell a döntésed felelősségét vállalnod, cserében viselheted mások döntésének a terhét. Például úgy, ahogy a Pokolgép együttes megénekelte, az „Állítsátok meg a hintát” című dalában:

„Neonfényben villódzó üvegpaloták
Öltönyökbe öltöztetett bamba gorillák
Ez hát a kép, mit látok rég”

Gyönyörű kép! Bevásárlóközpontok, kevés parkolóval, Jó pénzért te is beállhatsz! Ha nincs pénzed, csorgathatod a nyálad, láthatsz szépnek látszó, drága elérhetetlen dolgokat. De csak ha vonatra szállsz. A tömegközlekedés a te ajándékod.
Ha nem akarsz közösködni, kitalálták neked a biciklit, meg a reményt!
A „XXI. század nagy ötlete”, a riksa.
Az is csak azért, hogy a kis pénzed erre költsd.
Eladják neked, mint fejlődés, környezettudatosság, fenntartható fejlődés!
Elfogadod!
Inkább becsapod magad, hiszen úgysem engedheted meg magadnak!
Ha már pénzed nincs, marad a hit: Talán te is elérheted!
Nagy ötlet!
Bár később, az írás végén kiderül: nem adják neked a gazdagságot, azt megtartják maguknak!
Ha kilépsz a csili-vili épületből, a következő kép fogad:

„Szemétdombon turkáló koldusok hada,
Aprópénzért önmagukat árulók sora.
Ez hát a kép, mit látok rég”

A koldusok valóban rontják a városképet! Ezért ki kell őket „irtani”! Vagy a pénzbírság megoldja ezt a gondot!
Ez nem vicc?
Fizessen a koldus is! Nincs pénze? Börtönt neki!
Ha eddig nem sikerült beledöglenie a pofátlan adókba, most adunk neki! Úgy sincs szükség rá!

(Az „Öngondoskodás!” című tanulmány egy sokkal olcsóbb és elfogadhatóbb megoldást kínál.)
Adj, mielőtt kérsz!
Manapság ez úgy működik: Az állam elveszi és követel. Egyre többet és többet!
Egyik állam sem lehet gazdag úgy, hogy az államot alkotó Emberek éhen hallnak!
A halál után ismét a való világ.
Ha munkát keresel, aprópénzért árulod magad. A felvételi beszélgetésen magad is tapasztalod:

„Szenteskedő vigyor mögé bújtatott szavak
Késekkel a szívekben feltámasztott harag
Ez hát a kép, mit látok rég
Itt továbblépni nem lehet, a múltam visszahúz!
Ha itt maradsz, csak beállsz a sorba, nincs már visszaút
Ez hát a kép, mit látok rég”

Refrén:

„Ó, ha felszállna a gép, újra repülnék
Vissza nem néznék, végleg eltűnnék
Ha felszállna a gép, újra repülnék
Vissza nem néznék, végleg eltűnnék

Nem tetszik ez a világ, állítsák meg a hintát
Inkább kiszállok, próbáljunk valami mást
Nem kell így ez a világ, állítsák meg a hintát”

Én sokszor érzem: próbáljunk valami mást!

Hogy mi ennek az egésznek a célja, és ki teszi ezt velünk? Arra talán az Omen együttes választ ad, „A harmadik” című dalában:

„A harmadik a félhold alatt
Napkeletről jön.
Halálhozó lesz majd a neve.
A jele vér és könny.
A jóslat valóra válik.
A gyűlölet elszabadul,
A gyenge erősnek látszik,
A bátor, félni tanul.

Megérkezik, de a legéhesebbek,
A nyomorultak hada.
Nem érti meg, hisz istent remél,
Hogy ő, a Sátán maga.
A jóslat valóra válik.
A gyűlölet elszabadul,
A gyenge erősnek látszik,
A bátor, félni tanul.”

Sajnos nem az Iszlám arany félholdjáról beszél!
Ez egy másik félhold. Ez fekete.
Az arany Iszlám félhold tükörképe: fekete és fordítva áll.
A mitológia Lilit néven említi! A szenvedés, a gyűlölet, a félelem királynője!
Valamiért nem hallottál róla. Mintha titkolnák!

Nostradamus így fogalmazta meg:

„Keletről primitív, barbár horda tör Magyarországra, nem először. A nép minden vagyonát elhordja, a csőcselék a mélyből előtör. Megérkeznek a haza elárulói, sértődöttek és idegenek, tíz évig tudják a népet zsarolni: vörös és sárga a címerben egyek.

A régi rablók egy csoportja fondorlattal szerez hatalmat, nagy ez a zsák és nagy a foltja, szabad patkányok jót harapnak, de meggyűlöli őket a nép, a patkányok elmenekülnek, elválik egymástól vörös és a kék, hátrahagyják az eltékozolt földet.”

Vajon kik lehetnek?
Az biztos, hogy nem a kínaiak!
Nem a legjobb megoldás, hogy itt vannak, de a vagyont nem ők veszik el tőlünk.
A mérhetetlen elvonások teszik tönkre az életünket! A szolgáltatók és a bankok pofátlansága, profitéhsége lehetetlenítik el a családok ezreit! Mindezt az általunk „választott”, a mi „érdekünket, életünket szolgáló” kormányok segítségével!

Két teljesen ellentétes állítás, amit a tudatod simán elfogad (külön, külön)!

Egy ember nem tehet ilyet a másikkal, mert nem képes ilyesmire!

A pénzért, a hatalomért, még az édesanyját is eladja (megöli)!

Ha Ember, akkor igaz az előző állítás: nem képes ilyet tenni!
De mi van az embernek látszó lényekkel?
Akiknek fontosabb a profit, a hatalom, mint a te életed.
Elhiteti veled, hogy bármit elérhetsz, bármit megvalósíthatsz, bármire képes vagy!

Ha egyszer elhitted, hogy isten vagy, beállsz a sorba csodára várva bódultan:

„Csodára vár a bódult tömeg,
S úgy hisz, ahogy még soha.
Csodát ígér és tombol a vérben:
A pokol harmadik fia.
A jóslat valóra válik.
A gyűlölet elszabadul.
A gyönge erőset játszik
A bátor félni tanul.”

Csak nézz körül a világban: A gyalogosnak nem kell figyelnie, mehet, mint a vak ló. A kisebbségnek nem kell dolgoznia, kapja a segélyt, a politikusok azt mondhatják: „Lehet, hogy nem etikus, de törvényes”.

(Ezt jobban kifejti a „Gyalogosok, biciklisek kontra autósok” című írás.)
Az állampolgársággal szavazati jogot kap az, aki nem tesz a közösbe semmit! Szavazhat az, aki segélyen él! Aki egy másik országban adózik, egy másik országban él!
(Bővebben a „Szavazati jog” című írásban.)
Ez csak viszályt szít, még jobban megosztja a nemzetet!
Lassan, de biztosan eléri célját: „Tombol a vérben a pokol harmadik fia”.

A refrén:

„A Hentes volt az első.
A Vezér a második.
Hármat mond az írás.
Ki lesz a harmadik?”

Felteszi a kérdést. Vajon ki a harmadik?
Ki veszi a bátorságot, hogy így megvezessen bennünket?
Ismerve vágyainkat, játszva az érzelmeink húrjain, megosztva, összeugrasztva bennünket.
A mi segítségünkkel, a mi pénzünkből, a szolgáltatókon (üzemanyag, gáz, víz, villany, csatorna, telefon, internet) a mi adónkból, állami intézményeken (jövedelem, jövedéki adó, ÁFA) a mi egészségünkön (TB) keresztül beszedett pénzekből.
A mi hátunkra állva lett naggyá!
Mégis veszi a bátorságot és semmibe vesz, lenéz, megaláz bennünket. Téged is!
De vajon ki lehet?

Talán az Ossian együttes megnevezi „Az ördögök mennyországa” című dalban.

„Fogd hát fel! Nem érdekel!
Mondták nekem, nekünk nem terem.
Megvethetnek, de nem vesznek meg.
Ki velem nem üzletel, nem is űzhet el!

Invázió, kevés a szó.
Túl sok a kaméleon, itt a negyedik birodalom.
Azt mondják ez szabadság.
Elmondhattad azt, amit szabad.”

Ma még fizet a munkádért, bár a rabszolgáknak jobb sora volt, őt legalább nem vezették meg a szabadság látszatával: „Elmondhatod azt, amit szabad”.
De nagy divat az önkéntes munka. Csináld, dolgozz nekem ingyen. Ha „megfelelsz” talán alkalmazlak, ha nem, legalább dolgozhattál egy kicsit.
Már megint! A remény a tied, de a haszon az soha!
A pénz olyan dolgokat hoz ki, finoman szólva az embernek látszó lényekből, amit eddig elképzelni sem tudtunk!
A megosztottság, kétszínűség felőröl.
Így nem kell fizetniük a munkádért, örülsz, hogy elfoglalod magad. Hasznosnak, fontosnak érzed az életed. Így legalább elégedetten halsz éhen.
Tudod, az Emberek nem képesek erre!
De azok, akik csak úgy néznek ki, mint az emberek, azok a hatalomért, bármire képesek!
Ha az édesanyját képes eladni, vajon mit tesz VELED?

„Bölcsőm ez, majd sírom lesz.”

És mindig a miénk is marad! „Kitartásuk végtelen, de az eredmény végül semmi”!

„Térden áll, láncokban jár.
Mindent elfogadva, sok megtévesztett szolga.
Ránk dől már, mindenből kizár,
Mindent lerombolva az ördögök mennyországa.”

Kisemmizve, megalázva, ”térden áll, láncokban jár”, alamizsnát remél „a sok megtévesztett szolga”. A szolgák közé tartozol Te is! Lassan már csak a lelked maradt! De az is kell neki!

Lassan, de biztosan összedől a globalizmus rendszere, ha rossz időben rossz helyen állsz, rád dől, de előtte mindenből kizár.
Elveszi a munkád, a lakásod, az életed. Már a lelked sem a tied!

Sajnos az Ossian sem tudta, vagy akarta megnevezni ki lesz a harmadik! Nem segítettek.
De hát ettől jóslat a jóslat, rébuszokban beszél.
Mégis örömmel tölti el a szívem, mégsem győz soha az ördögök mennyországa!

Mindent megtesz, mindent elkövet, akkor mi lesz a kudarcának oka?
A Dinamit együttes a „Tűzkatonák” című dalban így válaszol:

„Tűzkatonák hada menetel, a füstjelük harcba hív.
Győzni akar, s dobog hevesen a kék-ezüst páncél szív.
Vágtat a szörny, útját keresi, mert hajtja a farkas vér,
Az égi mezők bűnös követe, a Föld aranyából kér.

Tűzkatonák hada menetel, és pajzsukon bíbor fény.
Ég a világ, s velünk kavarog, egy démoni lángörvény.
Vágtat a szörny, útját keresi, mert hajtja a farkas vér,
Az égi mezők bűnös követe, a Föld aranyából kér.”

Mindig nyitva a kérdés, ki lehet, ki teszi ezt velünk:

„Égi mezők bűnös követe,” ki „nem érti meg, hisz Istent remél, hogy ő a sátán maga”, ráadásul a „Föld aranyából kér”! (olaj, szén, gáz, víz)

Vajon ki ő? Az már biztos, nem kapunk választ.
Ez a kérdés nyitva marad addig, amíg nem biztos a dolgában, és fel nem fedi magát.
Hogy ki lesz a „harmadik”, azt most még nem tudtuk meg, de küzdelem sorsa eldőlt.
Csak az élet nyerhet!

Bár nagy árat fizetünk! És minél tovább húzzuk, annál nagyobb lesz ez az ár!
Trianonban döntöttek a sorsunkról! Minél később állunk ki magunkért, annál jobban erősödik a harmadik! De a végelszámolás elkerülhetetlen!
Mint az étteremben a fizetés.
Húzzuk, halasztjuk, de a végén fizetünk!

Még egy kis érdekesség a végén: Hungarica „Magyar vagyok”.

„Magyar vagyok Hun és Avar,
Íjfeszítő szkíták büszke utóda.
Tudom, hogy Róma romjain, a barbár hordák,
Egymást ölték halomra és dühöngött a pestis.
Amikor itt már régóta Isten országa volt”

Magáért beszélnek ezek a sorok!
Bízom benne, hogy így a zene nélkül, érdekes volt ez a kirándulás a Magyar rockzene világában azoknak is, akik ezt a zenei irányzatot nem tartják zenének.