Öngondoskodás!

A kiindulási pont a szolgálat:
Az ország vezetőjének az ország lakosságát kell szolgálni! 

Azokat az embereket kell szolgálni, akik megválasztották, és nem a tőkét képviselő embernek látszó, de Istent játszó lényeket!

„Neves” közgazdászok, „sikeres” bankárok, a média „hírességei” imádják ezt a szót! Minden fórumot felhasználnak, hogy népszerűsítsék ezt, a számukra nagyon fontos bevételi forrást!
Nem véletlenül nevezem bevételi forrásnak!

Nézzük meg, hogy kik azok, akik az öngondoskodás (már a név is vicc) mellett törnek lándzsát!
Ezek az emberek alaphangon 1 millió Ft felett keresnek! Ha a párja megkeresi akár ennek a fele összegét, már másfél millió Ft a család havi bevétele!

Könnyen gondoskodnak a „jövőről”, van miből, hiszen bőven a kiadások felett keresnek!
A bankárok hasznát ebből, az általunk kierőlködött aprópénzből, senki sem vonja kétségbe.
A közgazdászok, a bankárok szekerét tolják, hiszen onnan remélnek „tisztességes” fizetést!
A színészek megélhetése pedig a szponzoroktól függ, megint nem kérdés, miért kampányolnak mellette! Hogy miért nevezem viccnek már magát az elnevezést is?

Vannak dolgok, amiket nem lehet üzleti alapon működtetni!
Ilyenek például:

1. egészségügy
2. nyugdíj
3. oktatás
4. munkanélküli ellátás
5. hajléktalanok ellátása

Ezek olyan nagyléptékű kiadások, amiket egyetlen vállalkozás sem képes életképesen működtetni!
A vállalkozást arra találták ki, hogy hasznot termeljen, nem pedig arra, hogy jótékonykodjon!
Tehát, ha egy vállalkozás, (bármilyen formában működjön is), ragaszkodik valamelyik, az előbb felsorolt rendszer működtetéséhez, biztos, hogy a haszon lebeg a szeme előtt!

És ez a haszon nem csak délibáb!
Nem kis összegekről beszélünk!

Egészségügy:

Ha megnézzük az egészségügyet, azt látjuk, hogy veszteséges! Legalábbis a külvilágnak ezt mondják, mutatják.
Több mint ötven éven keresztül működött! Sokan még a „nyugati” világból is irigyelték!
Az igaz, lehetett volna jobban csinálni, mint mindent a világon. Az valóban tény, hogy nem luxuskörülmények uralkodtak a kórházakban, de mindenki számára elérhető volt.
Szegénynek, gazdagnak egyaránt!
Most, hogy a pénz, a haszon, a profit az irányító elv, hirtelen veszteséges tevékenységgé vált az egészségügy is!
Csak azt nehéz felfogni, miért éri meg bizonyos ellátásokat, a magántőkének üzemeltetni, ha ezek valóban veszteséget termelnek?
És miért azután szervezik ki, miután állami pénzből felszerelték, új eszközökkel, berendezésekkel.
Azt már nem is merem feltételezni, hogy egy hónapokkal korábban elkészített, értékbecslés alapján állapítják meg a vételárat.
De ha ezek az ellátások nem veszteségesek, akkor hasznot kell, hogy hozzanak, hiszen a vállalkozás a nevéből adódóan haszonorientált!
Ekkor felmerül a következő kérdés, azok, amik továbbra is állami kézben megmaradnak, miért nem kellenek a vállalkozásoknak?
Valószínűleg ezek valóban veszteségesek. Így igazán egyszerű tönkretenni, még egy jól működő üzemet is. Ez egy kiváló módszer!
Kiszervezem a hasznot hozó részt, a maradékot pedig megtartom állami kézben, a közvéleménynek pedig bemutatom, mint bizonyíték. Ez így nem mehet tovább, az állam nem bír ki ekkora veszteséget.
Az egészségügyünk elindul a lejtőn és egyenes úton halad a csőd felé.
Ezt az összes állami vállalatnál eljátszották! Persze volt olyan vállalat, ami valóban veszteséges volt!
Ez csak megkönnyítette a helyzetüket, könnyű volt elhitetni az emberekkel, hogy az állam rossz gazda!
A média a kezükben, a pénz a kezükben, a hatalom a kezükben volt és van.
A közvéleménynek meg megmaradt a (hit) hiszékenység, amit csak erősíteni, irányítani kellett.
Így a közvélemény nyugodt és nem veszi észre, hogy átverik.
Ezt a trükköt el lehet adni az oktatás és a nyugdíjrendszer kiszervezésénél is.
A munkanélküliek és hajléktalanok ellátása nem érdekes, hiszen ez egy újkeletű probléma! A közvélemény még nem tud róla semmit.

Most a vicces címről: öngondoskodás!
Azokról az emberekről már esett szó, akik az átlagosnál jobb körülmények között élnek és valóban tudnak félretenni a nyugdíjuk érdekében.
De van egy szűk kis réteg, nagyjából az ország lakosságának a háromnegyed része, akik a létminimum közelében tengetik az életüket.
Esélyük sincs a takarékoskodásra! A rezsit alig bírják kifizetni, pedig még enni és inni is kell. A ruháról, a gyerekekről még nem is esett szó. A médiától ajándékba kapja a reklámot:

Nem is élsz, ha nem követed a legújabb divatot, nem engeded meg magadnak a legújabb telefont, elszalad melletted az élet, ha nem mész el minden hétvégén az egyetlen és megismételhetetlen buliba, egy senki vagy, ha nem veszed meg a menő könyveket, számítógépes játékot. Ja és hol „bankolsz”?
Így a bankároktól, közgazdászoktól, a médiától, a színészektől, csak az illúziót kapják: Te is élhetnél így, vacsorázhatnál bőséggel, (hal a tortán, vacsora csata), főzhetnél vasárnap esküvői lakomát a családnak, mehetnél nyaralni a Kanári-szigetekre, te is vásárolhatnál luxusautót, tehát ha nem akarsz lemaradni, gondoskodnod kell a nyugdíjas éveidről is!
Azt hogy miből, arról nem szólnak.
Finoman viszont éreztetik:
Ha nem tudsz annyit keresni, mint Ők, akkor semmi szükség rád! Életképtelen vagy, élhetetlen, haszonleső, kéregető koldus. Aki alkalmatlan az életre.

A magánnyugdíjról:

Dél-Amerikában már tönkrement, senki nem örökölt semmit a szülők befektetéséből!
Visszatértek az államilag működtetett nyugdíjrendszerhez! Természetesen óriási veszteséget könyvelt el az állam. Nem tisztelem Szlovákiát, de ezt Ők már régen meglépték!
Erről a tényről a „magyarnak” becézett média hallgatott!
Nem reklámozzák a televízióban főműsoridőben!
Mondhatják: Dél-Amerika! Ott csak „hülyék” élnek.
A nagymamám Európai, közelebbről, MAGYAR volt, azt tanácsolta: soha ne köss biztosítást!
Az Ő édesanyja, a saját temetésére kötött biztosítást. Mikor meghalt, a nagymamám kivette a temetésre szánt vagyont. Csak egy villamosjegy árát érte! Nem átszállót, csak vonaljegyet.

Ugyan, mondtam, azok viharos idők voltak háborúk, infláció. Ma ez másképp működik! Ma nem tesznek ilyet egymással az emberek. A szeretet korszakát éljük. Röviden nem hallgattam rá. Mondván öreg, elment felette az idő, nem tudja, mit beszél.
Én saját magamnak kötöttem nyugdíjbiztosítást. A táblázatok alapján, amit a biztosítótól kaptam, könnyedén meggyőztem magam, hogy a világ legjobb befektetését kötöttem.
Nyugodtan aludtam közel húsz évig. Akkor megnéztem, hogy, hogy áll a világ legjobb befektetési számlája, rá kellett döbbennem a szép hozam elmaradt!
Ekkor vettem a fáradságot és utánanéztem, hol van benne az átverés, finomabban, szemfényvesztés.

A táblázatok viszonylag magas inflációval számolnak (jól eladható, ellenőrizhetetlen trükk), és avval, hogy a „befektető” (szemükben a kis majom), minden évben követni tudja az inflációt. Az én esetemben egyik sem jött be!
Csökkent az infláció, és azt a kis inflációt sem mindig mertem követni, hiszen az éves biztosítási költség 30 000 Ft-ról így is 50 000 Ft-ra nőtt. De mivel a gyerekek jövőjét is biztosítani szerettem volna, ez már 150 000 Ft volt minden évben. Úgy, hogy nem követtem rendszeresen az inflációt.
Ezt nem bírtam, nehezen meghozott döntést volt, de bedobtam a törölközőt!
A hozam? Hát az nevetséges.
Ha minden évben inflációt követve bankba teszem a pénzt, lekötve ugyanazt az eredményt kapom.
A világ legbiztosabb befektetése semmit nem ért, nyugodt nyugdíjas éveket biztos, hogy nem biztosít!
Ez ráébresztett arra, hogy ha másra bízom a pénzem, akkor az, másnak hoz hasznot! Mindegy hogy bankról, biztosításról vagy egy „megbízható barátról”, van szó! Nekem csak annyit ad a haszonból, amennyit akar. Soha nem tudom ellenőrizni, csak elhiszem, amit mond!
Mára már megtanultam, a vér nem válik vízzé, a biztosító, biztosító marad.
Az idősebb emberek tapasztalata, nem minden esetben a maradiság, vagy a szenilitás eredménye.
Eladják a reményt. A haszon azonban a zsebükben marad. Ebben profik. Ügyesen kihasználják az emberek félelmét, eladják nekik a biztonságot.
Mint a bazári mutatványos, eladják nekünk a vágyainkat, és mire rájövünk, hogy megvezettek bennünket, elmegy mellettünk az élet.

Ha biztosítóról vagy bankról beszélünk, biztosak lehetünk abban, hogy csak az infláció közelében fog fizetni, jó, ha 1 vagy 2%-kal meghaladja azt.
De ha segítségre kell pénzt gyűjteni, nem Ők nyúlnak a zsebükbe! Ha mégis megteszik, és nagyvonalúan odadob valamelyik, egy kis aprópénzt (nekik aprópénz) óriási hírverést csinál neki a média!
Kell a reklám!
Tehát ha segítségre kell gyűjteni, akkor rögtön a lenézett kicsikhez fordulnak, tőle kérnek, hiszen sokan vannak. A sok kicsi, sokra megy! Lehet az együttérzésre alapozni, hiszen Ő a saját bőrén érzi, milyen, ha nincs mit enni, vagy fázik. Így erőn felül is segít!
Szomorú hogy ezek, az embernek látszó lények, lenézik a kevésbé sikeres EMBEREKET, akik, mint a szorgalmas hangyák megteremtik az Ő jólétüket.
Nézik a műsoraikat, megveszik a lemezeiket, a kis fizetésüket a bankon keresztül kapják meg, természetesen jutalék fejében.
Vicc, hogy akinek egy kicsit könnyebb élet adatott, rögtön lenézi, semmibe veszi a másikat!
Pedig csak a lehetőség a különbség!
Amit, mint a tehetség, vagy kitartás, adnak el.
Ebben az esetben is igaz a kivétel erősíti a szabályt.

Az oktatás!

Mindig veszteséges mutatvány! A befektetés kiadást jelent!
Tehát a következő generáció tanítása, kiadást jelent a jelenben. Ez veszteségként is felfogható.
Ezt aztán, sokféleképpen lehet magyarázni, és felhasználni!
Felhasználni, a közvélemény befolyásolására, irányítására.
Innentől kezdve, már eszköz a kezükben, a hatalom eszköze!
Elhitetik a közvéleménnyel:
Csak a fizetős iskola működőképes, ezzel kiszorítva a szegényebb emberek gyermekeit, így biztosítva a jövőjét a sajátjának.
Ha mégsem törődik bele és erőn felül taníttatja a gyerekét, akkor ott a második akadály. Nincs megfelelő kapcsolata, ismeretsége, e nélkül pedig nincs munka, csak alantas szolgálatok maradnak!

A hajléktalan ellátás:

Nincs szabályozva, ezért sokan csinálják.
Nem vitatom, sok jó szándékú ember dolgozik ezen a területen! De sokakat csak az állami támogatás megszerzése motivál. Mint Kht. vagy nonprofit Kft. működik ezen a területen, így adóznia nem kell, a haszon teljes egészében ott marad, másképp pedig nem érdemes csinálni.
Nagyon sokat költ az állam erre a feladatra, ilyen látszatszervezeteken keresztül.
Ha egy kézben (állami kézben) lenne, sokkal olcsóbban, jobban lehetne csinálni ezt a feladatot.

Egy kis emlékeztető:

A kiindulási pont a szolgálat: Az ország vezetőjének az ország lakosságát kell szolgálni!
Azokat az embereket kell szolgálni, akik megválasztották, és nem a tőkét képviselő embernek látszó, de Istent játszó lényeket!

Mindenkinek joga van az élethez!
Ahhoz hogy az ember jól érezze magát a bőrében, négy elengedhetetlen feltétel szükséges:

1. enni és inni tudjon
2. nyugodtan megszabadulhasson az előzőekből adódó következményektől
3. legyen ruha, amit felvesz, ha fázik
4. nyugodtan, biztonságban tudjon pihenni

Ha ez megvan, már fontos lehet, milyen ruhát vesz fel, milyen autóval jár, mekkora a háza.
Éhesen, szomjasan, fáradtan, fázva, másként látja a világot az ember!
Tehát azoknak, akiknek nincs kedvük dolgozni, ne dolgozzanak! Több kárt csinál, mint amennyi hasznot termel!

Sokan felkapják erre a fejüket: hogy képzeli ez a majom?

Ennek ellenére továbbra is ez a véleményem.
Biztosítani kell, ezeknek a lényeknek egy helyet, ahol egyedül alhat, megeheti a napi háromszori ételt, és van világítás a szobában, hogy éjjel ne essen el, ha fel kell kelnie.
Mindezt a következő feltételekkel:

Pihenés:
A szoba 6 m², benne 1 ágy, kis asztal és 1 szék. A ruhák a polcon az asztal felett. A világítás 1 db 20W-os égő, ez helyettesíthető a XXI. században 1db 3W-os led izzóval. Ha ellopja, nem kap másikat, míg a gyári élettartam le nem jár (állítólag 10 000 óra). Világítás csak sötétedéstől, pirkadatig működik. A szoba csak saját használatra szól, zárható, kulcs a lakónál.

Étkezés:
Reggel és este egy szelet kenyér egy szelet felvágottal. Ebéd egy kis leves, másodiknak főzelék. Választhat egy szelet kenyér vagy egy kis feltét között.

Ruha:
Gyűjtött, használt ruhák, szükség estén, szervezett körülmények között kiosztva.

Tisztálkodás:
Közös mosdó, WC. Fürdés hetente egyszer, időtartam a lakók számától függ. Utána a meleg víz elzárva.

Fűtés:
Maximum: 16 °C fok télen, légkondicionálás nincs.

Feltételek:
Csak egyedül használhatja a szobát. Köteles takarítani, tisztán tartani. Köteles a közös helyiséget a rá eső időszakban takarítani és köteles vigyázni a tisztaságra. Lomot nem gyűjthet, nem raktározhat. Az elektromos hálózat csak világításra használható, nincs tv, rádió számára alkalmas csatlakozás.
Ha ezt nem teszi meg, szankciók várnak rá. Étel, ital megvonás, szükség esetén a fizikai bántalmazás is belefér!
Aki többet szeretne, több feladatot kell vállalnia: közmunka, rendes munkakör, természetesen fizetés ellenében több szolgáltatást vehet igénybe.
Hangsúlyozom, lehet dolgozni! Ajándék lónak, (életnek) ne nézd a fogát!
Aki ezt gettónak meri nevezni, vagy embertelennek tartja, mutasson példát:
Ez a börtönökre is igaz!
Hazaviheti ezeket a lényeket, etetheti, itathatja, ruházhatja, kényeztetheti őket, saját költségén! De ezt, csak saját felelősségére teheti! Ha meglopják, senkit nem hibáztathat.
Kártérítést nem követelhet.
Nem Kht. vagy nonprofit Kft. üzemelteti ezt a rendszert! Csak az, aki a pénzt beleteszi a közösből, vagyis az állam.
Nem légből kapott elképzelés:
A katonaságnál sok tekintetben működött ez a rendszer!

A börtönökről:

Csak azért említem itt meg, mert nagyon sokat költ erre az állam.

Igaz, ezt azoknak a szervezeteknek a nyomására teszi, akik az emberi jogokra hivatkozva kikényszerítik belőle.
Bár nem is értem, hogy tehetik ezt meg? Milyen hatalom írhat felül egy állami törvényhozást?
Ráadásul minden lelkiismeret-furdalás nélkül?
Nem szálloda, nem jótékonysági intézmény a börtön!
Senkinek nem kötelező beköltözni! Ha mégis ezt az életmódot választotta, tolvaj, rabló, gyilkos, csaló, erőszakos, akkor vállalja a döntésének az eredményét.
A példamutatás az emberi jogokért síkraszállókra duplán igaz!
Ne a közös adónkból követeljen ki többet a bűnözők számára!
Vajon miért a normálisan élő emberektől várják el a toleranciát, a megértést, a türelmet?
És meddig, hol a határa?
Tipikus esete annak, hogyan kell más f.-val verni a csalánt.
Ne csak elvárja, mutassa meg, hogy kell megoldani ezt a problémát.
Vigye haza, szeretgesse, és vállalja a szeretete és példamutatása eredményét!
Vajon ezt miért nem vállalja be egyik sem?
Egyik bűnözőt sem érdekli az áldozat emberi joga!
Pedig az áldozat nagy valószínűséggel nem élősködött a több emberen. Nem rablásból, futtatásból, lopásból élt.
Dolgozott és adót fizetett, amiből az emberi jogokért síkraszállók fizetést kapnak.
Az élet fintora, hogy ezek a szervezetek a bűnözők érdekeit, jogait fontosabbnak tartják, mint azoknak az embereknek a jogait, akik a fizetésüket, a megélhetésüket megteremtik.

Egy amerikai (ma már nem nézek fel rájuk) kísérleti büntetési forma volt:
A leghosszabb kiszabható büntetés fél év.
A büntetés ideje alatt pontos napirend szerint élik az életüket az elítéltek. Maguk takarítanak, főznek, pont, mint a katonaságnál. Nincs televízió, nincs semmilyen szórakozási lehetőség.
Viszont cserébe van verés!
Igaz ezt ki kell érdemelni.
Azt elfelejtettem mondani, hogy nem beszélhetnek. Egy szót sem szólhatnak az elítéltek.
Igaz, nem egész nap kell hallgatniuk, kétszer egy órát, délelőtt és délután egy-egy órát beszélhetnek büntetlenül. Ezt mindenki ugyanabban az egy-egy órában teheti.
Az óra letelte után, egy kiadós verés az ára.
Eredmény: A visszaesők száma 20%. A maradék 80% soha többet nem akar visszakerülni!

A hagyományos börtönök eredménye felháborító: ennek pont az ellenkezője.