A siker az életünknek az a zenéje, amit mi komponálunk.
Az egy belső hang, egy belső zeneiség, egy belső érzelem.
Mindenki a saját mélységének megfelelően teszi ezt és éli meg.

Szeretném azt a gondolatot idehozni, hogy a pillanatok ereje itt hatalmas.
Hogyha én nem vagyok jelen az adott időszakaszban, időintervallumban,
a kapcsolatban, az érzésvilágomban, gondolataimban, nem érzem, nem élem,
hogy a másik mit sugall felém, vagy mit beszél, vagy milyen értékrenddel bírunk
vagy milyen mélységet-magasságot hozunk ki egymásból.
Akkor a nem megélt pillanatok nem léteznek.
Utána már nem tudsz emlékezni.
A sejtek, az érzőidegközpont, a tudat csak akkor tud emlékezni, amikor megéli azt.