Gyalogosok, biciklisek kontra autósok

Nehezen szántam rá magam, hogy megírjam ezt az írást. Nem tudom, kiknek áll érdekében ilyen idióta törvényeket hozni, tehát belevágok.

Gyilkosok:

1. akik kitalálták,
2. akik ilyen törvényt alkottak,
3. akik megtervezték ezeket az utakat,
4. akik engedélyeznek ilyen felelőtlen elképzelést,
5. akik részt vesznek és megépítik, megvalósítják, ezt a hihetetlenül veszélyes megoldást!

Még egyszer megismétlem, mindannyian gyilkosok, akik ilyen felelőtlen munkában részt vesznek! Tudom erős szavak, most nézzük, miért fogalmazok így.

Az élet:

„Az erősebb kutya b….” érvényesül! Népi bölcsesség.
Tény!
Ezt szem előtt kellene tartaniuk azoknak, akiknek megadatott, hogy a közös életünket irányíthatják! Nagyobb léptékben az ország, kisebb léptékben az önkormányzat vezetése.
Ez ugyanis a látszat ellenére nem kiváltság! Lehetőség! Aminek előbb vagy utóbb, de megfizeti az árát az, aki visszaél vele!
Akkor most ennek fényében nézzük, hogy fog működni, és mi lesz a következménye a szép új világnak.
Az élet törvénye: Mindenki saját magáért felelős! Hülyeség ellen nincs gyógyszer!

Kapcsolódó

Kamikáze gyalogosok

A gyalogosok (a hülyeség törvénye):

Jogtalan előnyhöz jutottak! Mindezt nem az életnek, hanem egy jogszabálynak köszönhetik.
Már hallottam gyalogost, aki ordítozott, mint egy idióta, mert az autós nem állt meg a zebra előtt, hogy őt átengedje. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a gyalogos a baloldalon állt, és beszélgetett. Semmi nem utalt arra, hogy át akar menni. Ha elindul, akkor is át kell, hogy sétáljon a bal oldali sávon, hogy legalább az autó közelébe kerüljön. Összesen volt, 3 autó a környéken, majd az üres úttest. Mindez egy városi kis utcán.
Alig van forgalom.
De ordít!
Autósként sokszor tapasztalom, hogy a gyalogosok akkor is az úttesten sétálnak, ha van járda! Vajon a rend őrei, ezt miért nem büntetik?
Már arra is volt tapasztalat, hogy a rend őre áll a zebra előtt, átengedi az autós, majd mikor átért, megállt a járdán a zebra előtt és ismét várja átengedi-e az autós!
Mindezt a mi adónkból teszi!
Értelmes dolog ez?
Emeli a testület tekintélyét?
Vajon a biztonságot szolgálja, hogy nincs járda, de bicikliút van? A gyalogos, ebben az esetben már nem is ember?
Ja, de igen!
Az „épelméjű” megoldás: korlátozom a sebességet! Így az önkormányzat máris kibújt a felelősség alól! Nincs is szükség járdára. Minek? Drága! Ott az úttest. Az autós ne közlekedjen rajta, hiszen nem főút. Ha mégis ráteszi a gumiját a drága útra, menjen harminccal, vagy hússzal!
Költséghatékony megoldás.
Lehet, hogy egyedül maradok, de szerintem, ismét a hülyeség a nyertes, nem az élhető élet.

Egy közeli rokon, egy fiatal srác mondta, miután úgy ment át az úton, hogy körül sem nézett: „A törvény mellettem áll, ha elüt, a „hülye”, egy csomó pénzt fizet, életem végéig.”
Nem akartam hinni a fülemnek!
Eszébe sem jutott, hogy azt a rengeteg pénzt esetleg annak fogja kifizetni, aki hátralévő életében egy tolókocsival tologatja.
Ha van kedve. Mert a baleset után, saját lábán már nem képes kimenni az utcára.
Vagyis a száraz tény:
Ezer meg egy szabály sem védi meg a gyalogost, ha egy autó átgurul rajta.
Nézzük, a divatnak engedve, a számok bűvöletében:
Egy jól megtermett ember 100 kg (az egyszerűség kedvéért: 100 kg), egy autó, a legkisebb, amelyiket egy ember vezet 1000 kg (az egyszerűség kedvéért, egy, a „mi autónk” közül 1000 kg).
Tehát, ha egy gyalogos átgurul ezen az autón, maximum a sofőr bosszankodik, de nagyobb baj nincs.
De mi van, ha egy „mi autónk” gurul át a gyalogoson?
Még csak a helyzeti energia anomáliájával foglalkoztunk. A szerény különbség 10-szeres.
Most nézzük a mozgási energiát:
A gyalogost, három ellenséges kisebbség (nézőpont kérdése) kergeti, a tét az élete, elérheti akár a 10 km/h sebességet is, a „mi autónk” (a régebbi típus) 160km/h, pedig nem a lét a tét.
Nem vagyok matematikus, de azt gondolom látható, ki fogja a rövidebbet húzni.
Bár ennél a sebességnél, a „mi autónk” is rommá válik, de a sofőrt az „élete” árán is megvédi.
A gyalogost csak a törvény.
Te melyiket választod?
Az erőszak, erőszakot szül!
Főleg, ha ez, csak egy törvény által kikényszerített, másokra erőszakolt szabályozás. Mert ez a szabály, ellentétes az élettel.
Ha ezt így folytatják, az lesz a vége, hogy a gyalogost szinte levadásszák az autósok, minden olyan helyen, ahol nem védi a törvény!

Néhány gondolat a biciklizésről:

Kiváló terápia, mozgásterápia, hülyeségnek sem utolsó. Látszólag mindent elkövetnek, hogy biztonságosnak tűnjön. És máris megláttuk a lényeget.
A látszat!
Ma az élet minden területén nagy divat!
A hamis biztonságérzet elaltatja a figyelmet.
Nem okozna ekkora bajt, ha a bicikli, mint közlekedési eszköz, az úton közlekedne!
Ha valóban a közlekedés része lenne!
Harminc évvel ezelőtt gyerekként a főúton közlekedtem, mint biciklis! Ki volt jelölve az út szélén egy egyszerű fehér vonallal. Körülbelül 50 centiméteres sáv! Nem közel 1 méter, mint manapság a divat (vagy a hülyeség) elvárásainak megfelelve.
Vízelvezető aknafedelekkel és biciklijelzésekkel tarkítva az egyébként simára aszfaltozott utat, így használhatatlanná téve azt. Mert nemcsak a hájat csökkenti. A lelket is kirázza a biciklisből. Így inkább a „biztonságos” sárga (10 cm-es) vonalat használja a biciklis, nehogy a drága kerékpár szétrázódjon.
Ahogy megvalósítják a bicikliutakat, az vicc!
A főút mellett egy méterre egy főút! A „szúnyogoknak”, ugyanolyan jogokkal, mint az autóknak!
Az autós lekanyarodik a főútról, és rögtön keresztezi a főutat!
Érzed a súlyát?
Ez olyan, mintha a vasúti átjáróban a vonat állna meg, nehogy a hülye autóst elüsse!
Tudod, az élet törvénye!
A vasúti átjáróban az autós tudja, hogy ő húzza a rövidebbet! Nem azért, mert mellette áll a törvény, hanem mert ő a kisebb!
Mint a biciklis! Ő a kisebb! A hülyeség törvénye hiába áll mellette! A bicikli súlya sem nagyon változtat a 10-szeres szorzón! A sebessége is ellene dolgozik! Csak ront a biciklis helyzetén, „szerencse” a szerencsétlenségben, hamarabb túl van a dolgon, jöhet a mentő.
Biztos lehetsz benne, a biciklis lesz a menőautó utasa, nem az autós!
Hiába a törvény!

A következő igen kellemetlen hatás, szintén nem elhanyagolható!
Kilométereken keresztül biztonságban biciklizel, gondtalanul, a figyelem eltompul. A kilométerek, a látszólagos biztonság elaltatja a veszélyérzetet. Egyszer csak keresztezi egymást a két út! Természetesen kijelölve. Természetesen az autós is kilométereken keresztül halad látszólagos biztonságban, majd hirtelen áthalad előtte egy biciklis. A főúton!
Annak idején én a főúton bicikliztem, az volt a törvény, hogy mielőtt az úton átkelek, megállok, leszállok és áttolom a járművemet az úton!
Na ez, a biztonságot szolgálta!
Ma is így kellene! Ez valóban az életedet, a biztonságodat szolgálná. Kényelmetlenebb, de sokkal biztonságosabb megoldás!
Azért szerényen megjegyzem, soha nem szálltam le a bicikliről. De tudtam, vigyáznom kell magamra.
Mint az autó a vasúti átjáróban! Nem a mozdonyvezető figyel az autósra, hanem az autós a vonatra!
Ha mint biciklis, vállalod a közlekedés kockázatát és részese vagy a forgalomnak, kötelezően figyelsz, magadért felelősséget vállalva közlekedsz! A mai előírásokat betartva, figyelmetlenül rohansz az öngyilkosság felé!
Ezt kínálják neked a törvények, és a felelőtlenül kialakított utak!
Sem a törvény, sem a „biztonságos” röhejes sisak nem véd meg! Ez a hasznot és a felelőtlen viselkedést szolgálja. Igaz csökkenti a túlnépesedést!
Sajnos a te károdra!
A szülő felelőssége, hogy a gyerekeket megtanítsa a közlekedés alapvető szabályaira! Ezt senki másra nem háríthatja!
Ha távlatokban gondolkodunk, és nem várjuk a világ végét 2012-ben, még nincs vége a negatív következményeknek!
Visszaüt a törvényekben biztosított látszólagos előny!
15-20 év múlva felnő a következő generáció!
Náluk már nem alakul ki a pavlovi reflex: a kereszteződés veszélyes hely!
A közlekedés veszélyes üzem!
Az inkubátorban felnőtt generáció, jogosítványt kap.
Hirtelen átkerül a védett „oldalról” az „üldözöttek” oldalára. Autóba ül.
Az vezeti az autót, akinek eddig a világon semmire és senkire nem kellett figyelni!
Hiheted, hogy átkapcsol az agya, mint mikor felkapcsolod a villanyt, és figyelmesen udvariasan fog közlekedni!
Úgy, mint eddig?
Ha nem álmokat kergetsz, ha nem hagyod az érzelmek által befolyásolni magad, te is érzed, gyilkosokat képeznek ki közöttünk.
Helyesebben velünk képeztetik ki a gyilkosokat!
Szép ajándék, a leendő gyilkosok, a mi gyerekeink!

Az autósok:

A szabadság jelképe!
Volt!
Érdekes kettősség figyelhető meg az autók megítélésénél!
Egyfelől reklámot csinálnak, használd, vidd, a szabadság jelképe!
Másfelől üldözött közellenség!
A három témakör közül ennek a megfogalmazása a legnehezebb.
Az autó, mint varázslat, misztikum, és az autós, mint közellenség, gyilkos.
Megint a kettősség!
Az autó jó, kényelmes, gyors, biztonságos.
Evvel szemben az autós károsítja a környezetet, mindenkire nézve veszélyes, és túl sok van belőle.
Az autó jó! Az autós gyilkos!
Ha az állam szemszögéből nézzük, vedd meg az autót, az üzemanyagot, az önkormányzat szemszögéből nézve fizesd a teljesítményadóra átkeresztelt súlyadót, a biztosító szemszögéből fizesd a kötelezőt, a cascót!
De ne ülj az autódba, mert szennyezed a környezetet, balesetet okozol, és ez sokba kerül az államnak, meg a biztosítónak.
Ha nem töröd össze magad útközben, vár rád a parkolódíj, hamarosan a dugódíj!
A közterület-felügyelet arra vár, hogy végre megállsz, persze szerinte ott szabálytalan. A rendőr azért áll a sarkon, hogy büntessen. Tudod a zebra, vagy túllépted a sebességet, nem kapcsoltad be a biztonsági övet, meg különben is kell a bevétel.
Közben arra hivatkoznak, ezt a te érdekedben teszik.
Köszönöm ezt a szabadságot, ezt a fajta biztonságot.
Valóban a biztonságomat szolgálja, ha pénzzel kiválthatom?
Ha a dolgok mélyére nézünk, kiderül:
Az autó csak akkor jó, ha megveszed, kifizeted az adókat, minden nap teletankolod, kifizetve a jövedéki adót, az áfát, de nem használod!
Érdekes, hogy a gyalogos, a biciklis sem a járdáért, sem a bicikliútért nem fizet.
Nem fizet teljesítményadót, nem használ üzemanyagot, szinte semmivel nem járul hozzá a költségvetés javításához, mégis egy csomó előnyt kap!
Mindezt eladják úgy, hogy a te biztonságod és a környezet védelmét szolgálja!

Az utakról:

Amit azért építenek, hogy „gyorsan”, „biztonságosan”, „kényelmesen” eljuss egyik településből a másikba! Sajnos nem csak te!
Kiegyenesítik, leaszfaltozzák az utakat, egy zsák pénzt költenek rá! Majd rájönnek, használják az autók is! Nem lépésben megy a hülye autós, „száguldozik”.
Ezért „dombokat”, „árkokat” aszfaltoznak (fekvőrendőr) az úttestbe, ugyancsak egy zsák pénzt kidobva az ablakon!
Akkor minek?
A földút gidres-gödrös, elkerülik az autósok, a biciklisek, a gyalogosok.
Senki sem száguldozik rajta! Te sem!
Imádom a következő indokot: Ez nem főút!
Ez azt jelenti, csak az ott lakók használhatják, a többi „marha” kerülje el messzire!
Sajnos a szomszéd utcában már te vagy a …. Vajon miért hajlamos ezt mindenki elfelejteni?
Ezt a felfogást használja ki a (háttér) hatalom! Ellehetetlenítve, egymás ellen fordítva az embereknek látszó „lakókat”.
De megérdemled!
Nem akarod tudomásul venni: nem egyedül lakod a földet. Sajnos rajtad kívül lakják mások is. Az utca nem csak a tied.
Ahogy te is jársz a településen, a települések között, más is közlekedik!
Ez nem csak a te kiváltságod!
Ha nem akarod, hogy a házad előtt közlekedjenek, parkoljanak, költözz a holdra.
Ha valahol leaszfaltozzák az utat, az avval jár, hogy meg-megnő a forgalom. Jó esetben a régi forgalom tízszerese, rosszabb esetben százszorosa, vagy nagyobb lesz!
Jobb, ha tudomásul veszed! Nem egyedül élsz a Föld nevű bolygón!
Tehát a „jó” (jobbacska) utakon megnő a forgalom, ezért korlátozni kell?
Előtted feltétlen! (Igaz?)
„30km/h”. Az út közepén járdasziget, hogy „védje” a gyalogost, (így korlátozva a mentő, a tűzoltó és a rendőrautó haladását, ha baj van). Forgalomlassító küszöb (szép szó, törjön ki a nyelve, aki kitalálta).
Kinek jó az, ha azért nem ér oda időben a mentőautó vagy a tűzoltó, mert lassítja a „száguldását” egy forgalomlassító küszöb, vagy egy járdasziget, az út közepén?
Csak egy másodpercet késsen!
Mondjuk emiatt, az egy másodperc miatt lemarad az életről a megálmodó, a tervező, a kivitelező, a megrendelő vagy az üzemeltető.
Azért használok ilyen kemény szavakat, mert így nem működhet sokáig a világ!
Lehet, hogy rosszmájú a megjegyzés, de mindennek van előnye és hátránya! Pont annyi hátránya, mint előnye! Még akkor is, ha ezt egyesek nem akarják tudomásul venni.
Megint kérdezem, minek dobják ki azt a zsák pénzt az ablakon, a szép, sima egyenes út elkészítésére, ha utána tönkre teszik, ismét egy zsák pénzt utána dobva?
Ráadásul csak félmegoldást alkalmaznak. Széles járdasziget az út közepén, de az addig egyenes utat nem szélesítik meg annyira, hogy ne törjék meg az egyenes vonalat. Csak az egyik oldalon egy kicsit betoldanak, azt is csak úgy, hogy az autók épp elférnek.
Ezzel a megoldással megtörik a nyomvonalat, indokolatlan fékezésre kényszerítve az autóst!
Igazi biztonságnövelő, környezetbarát megoldás!
Körforgalom, ha kell, ha nem! Az az érzése az embernek, a közlekedési mérnökök libáért vették a diplomát!
Egy hosszabb, egyenes út közepén, mértani pontossággal körforgalom, nehogy kikerülhesd az előtted bizonytalankodó „tanulót” vagy ráérő autóst. Vajon, ha nem siet, miért nem használja a tömegközlekedést? Hiszen ráér?
Sokan három helyen dolgoznak, hogy ki tudják fizetni a számláikat, csoda, hogy Ők rohannak?

Kapcsolódó

Öngondoskodás!

Nem még megfeleljenek az „öngondoskodás” (nevetséges fogalom) elvárásának.
Vajon miért türelmetlenek az emberek?
Vagy ez a cél?
Az új divat: a településeket összekötő földutakra kitették a behajtani tilos táblákat, ellátva egy kiegészítő táblával, kivéve engedéllyel.
Vajon mit készítenek elő?
Ebben mi a környezetvédelem? A mondvacsinált biztonság? Az önkormányzatok kit szolgálnak?
Sokáig lehetne beszélni a látszat „előnyökről”, de inkább egy idézettel befejezem:

„Amit értelmes elme el sem képzel,
az megtörténik majd Hungáriában.
Senki nem boldogul erővel, sem ésszel,
csak gyilkos ármány és ravaszság van.
Dolgozni akarnál, de nincs munka,
pedig a földek parlagon hevernek,
aki eddig a munkáját csak unta,
most koldusa lesz az idegeneknek.”

Nem én fogalmaztam meg ezt az idézetet, de lassan úgy érzi magát az ember, a saját hazájában, mint egy rabszolga, aki elmondhatja azt, amit szabad.