Link másolásaSokat hangoztatott vélemény: a piaci verseny mindent megold! Csak bízzunk mindent a piacra, dőljünk hátra és minden megoldódik magától.
Hogy eredmény az lesz, afelől semmi kétségem! De hogy kik lesznek a nyertesei, a haszonélvezői…?
Mint mindennek ezen a világon, a versenynek is vannak előnyei és vannak hátrányai.
Vajon miért csak az előnyökről beszélnek: olcsóbb, jobb minőség, gyorsabb, megbízhatóbb, rugalmasabb?
Ezek akár igazak is lehetnek. De ezeknek az állításoknak egy részét, valamiért fenntartásokkal fogadják az emberek.
Vajon miért?
Azt a tényt nem kérdőjelezem meg, hogy a gazdaság résztvevői között zajló versenynek vannak nyertesei.
De ha vannak nyertesei, akkor kell veszteseknek is lenni!
Egy egyszerű példán keresztül nézzük meg, hogy működik a piac:
Visszaugrunk az időben, egy kihalófélben lévő szakma fénykorába.
Egy faluban dolgozik egy kovács. Mindenki megelégedésére, megoldja, megjavítja a dolgokat, tisztességesen megél, el tudja tartani a családját. Ezt a szinte idilli állapotot egy konkurens kovács megjelenése teszi tönkre.
A faluban nincs két kovácsnak elegendő munka.
Miután ráébrednek, hogy ketten nem élnek meg, próbálkoznak.
A legkönnyebb megoldást választják: olcsóbban dolgoznak.
Ezen a világon mindennek ára van, és minden tettnek következménye lesz! Ez alól senki nem bújhat ki, lehet, hogy évekkel később, de megfizeti az árát.
Bóka Jenő
Néhány család a faluban valóban nagyon jól jár, avval hogy a két kovács birkózik egymással, megpróbálnak minél több munkához jutni, ezért engednek az árból.
Na, eddig tart a sokat emlegetett előny! Ezt minden fórumon hangoztatják, kiemelik, mint a legfontosabb érv.
Most nézzük meg a kovácsok szemszögéből:
Már hallom a megjegyzéseket: Ez az Ő dolguk, nekem semmi közöm hozzá! De ez csak a felszín, igen komolyan érint mindenkit a verseny árnyoldala. Mi fizetjük meg végül az árát!
Erről nem szívesen beszélnek.
Már avval, hogy megfeleződik a munka, feleződik a bevétel is.
Még nem beszélünk versenyről. Csak azt a tényt állapítjuk meg, hogy a munka felének elvesztése, igen jelentős árbevétel csökkenést jelent, a bevétel azonnal feleződik.
Mivel eddig sem engedhette meg magának azt a luxust, hogy pazaroljon, így a sokat emlegetett költségcsökkentés nála nem működik. Nincs min spórolni. A nyersanyag- és az energiaárak nem törődnek az Ő szorongatott helyzetével. Sőt a beszállítók avval, hogy jelentkezett még egy potenciális megrendelő, igyekeznek drágábban szállítani.
Ez az állapot nem tartható fent sokáig.
Tehát az, hogy olcsóbban dolgozik, csak a munkadíjra vonatkozik, és erre a lépésre akkor kényszerül, amikor igen komoly bevételkiesést kell elszenvednie.
A család sem igazán megértő.
A gyerekek veszekednek, hogy nem kapják meg az új könyveket az év elején, ráadásul a régi ruhákban kell szégyenkezniük.
A feleség veszekszik. Nem jön ki a kosztpénzből, a gyerekeknek sem tud ennivalót csomagolni. Nem járhat kozmetikushoz, fodrászhoz és nincs egy használható gönce sem!
A kozmetikus, ebben az esetben egy kis túlzás, de nem járunk messze az igazságtól, amikor a család hozzáállását tárgyaljuk. Ezek még valóban csak a család gondjai!
De itt még nem érnek véget a hátrányok.
Hogy meg tudjon felelni a család elvárásainak, ki tudja fizetni a beszállítókat, tehát a túlélés érdekében az egyik legrosszabb döntést hozza meg:
A hitelezők szempontjából ismét egy előnyös érv, a verseny mellett.
És itt kezdődnek az igazi hátrányok, senkinek nem érdeke erről szólni.
A haszon élvezőinek biztos, hogy nem, pedig a figyelem rájuk irányul. Mindenki csodálattal, irigykedve néz „fel” rájuk, hiszen gazdagok, befolyásosak, minden tőlük függ, a faluban.
Tehát erről a kellemes állapotról nem szívesen mondanak le. Ezért inkább erősítik azt a kevés előnyt, amit a piaci verseny hoz nekik.
Tehát a hátrányok!
Miután kiesik az egyik kovács, hiszen már az elején látszott, hogy ez az állapot nem tartható fenn sokáig, a következő történik.
A megmaradt kovácsnak, ebben az esetben a régi kovács, hogy végre egyedül maradt, a következő törvényszerű lépéseket kell megtennie (nem választható opció, kötelező piaci kényszer):
Azonnal árat emel! Hiszen be kell hoznia a versenyből adódó kiesést.
De nemcsak a kiesett bevételt kell behoznia, a család elvárásai miatt, hanem a hitelezők felé meglévő tartozásait és annak kamatait is a megrendelőkre kell hárítani, hiszen csak a bevételből tud fizetni!
Miután a kovácsunk ráébredt, hogy drágábban is eladható a munka, nem enged az árból!
Arra hivatkozva, nem akar még egyszer így járni, szüksége van tartalékra.
Tehát a piac előnyeit csak néhány család élvezte, mikor szorongatott helyzetben volt a kovácsunk.
De ennek az előnynek az árát a későbbiekben a többség fizeti meg, ha akarja, ha nem!
Tehát a hátrányokról soha nem szólnak!
Pedig az Ő felelősségük!
A média a kezükben van!
A hatalom és aranyaknak vágya erősebb törvény a számukra, mint az élet!
Előző írás
Soha nem késő elkezdeni jól csinálni valamit! Jól élni az életet!
Ha tetszik az oldal ajánld barátaidnak, ismerőseidnek!
és látogass vissza máskor is.
Szólj hozzá!
Kedves Evita!
Köszönöm!
Szép a közgazdasági tétel!
A telefonos szolgáltatókból látszólag Dunát lehet rekeszteni, de! Ha a mobiltelefonról hálózati (vonalas) telefont hívok, a szolgáltató nem számol fel külön díjat, közel azonos áron hívhatom, mint bármelyik másik mobilszolgáltatót!
Vajon ez miért nem igaz a vezetékes telefonokra?
Hiszen ma már szinte mindenkinél ott a mobil!
Vajon a vezetékes szolgáltatókra miért nem igaz a közgazdasági tétel?
„Hogyha adott egy kereslet, és hirtelen túlkínálat alakul ki, akkor az árak leesésével áll be az „egyensúly”.”
Vagyis ha a vezetékes hálózatra csökken az igény, olcsóbbnak kellene lennie! Hiszen csökken a kereslet.
Evvel szemben a hálózati telefonos szolgáltatók elképesztő árakat számolnak fel, ha mobilt hívok. 70Ft/ perc, vagy többet.
A másik saját tapasztalat, kórházi élmény:
Kórházba általában nem egészségesen megy az ember, jobb esetben a saját lábán megy, rosszabb esetben viszik.
Elég kiszolgáltatott helyzet!
Mégis a kalocsai kórházban a következő díjak szerepeltek egy nagy szolgáltató lila telefonján:
Helyi hívás : 50Ft
Távolsági hívás: 100Ft
Mobil hívás : 150Ft
Úgy tűnik, a vezetékes szolgáltatók nem ismerik a gazdasági játékszabályokat, hiányoztak az óráról!
Ráadásul, pofátlanul visszaélnek az ember kiszolgáltatott helyzetével. Hiszen beteg, épp nem keresi „betegre” magát.
Az „egészséges verseny” szabálya szerint a vezetékes telefonon a helyi hívásnak ingyenesnek kellene lennie, fillérekbe kellene kerülnie a távolsági hívásnak, és a mobilszolgáltatókat azon az áron kellene tudnunk hívni, mint a mobilról a vezetékest!
A tankönyvek szerint így működik a piac! Sajnos a piac ma már ezt nem tudja!
Ebből szerintem az következik:
1. vagy a szolgáltatók hülyék?
2. vagy minket néznek hülyének.
Sajnos nemcsak a közgazdászok, de akkor kik?
Hát ennyit a piacról!
Eladják nekünk a reményt. Elhitetik velünk, hogy akár mi is járhatunk jól!
De ha a dolgok mélyére nézünk, be kell lássuk, megvezetnek bennünket!
Sajnos az elme nagyon nehezen ismeri be, hogy becsapták, nem esik jól neki, hiszen mindent át kellene gondolni, ami körülöttünk folyik!
De az agy fogyasztja a legtöbb energiát! Nagyon fárasztó gondolkodni.
Ezért tudnak visszaélni vele.
Egy erős állam nem engedné a multik létrejöttét!
Egy gyenge eladósodott állam viszont azok érdekét szolgálja, akiktől pénzt remél.
Nem szavazatot, pénzt! A többi a média dolga. Hiszen az érzelmek, a hitünk, hogy egy ember nem tesz ilyet a másikkal, úgyis elvakít bennünket.
Az EMBER nem, de ők csak embernek látszó lények!
Bóka Jenő
Kedves Jenő, lehet hogy drágábban is eladható a kovács áruja, de lesz olyan vevő, aki úgy ítéli meg, hogy az új árért már nem tudja, vagy nem akarja megvenni. Tehát hiába lesz magasabb ár, ha kevesebb a vevő.
Én inkább a monopolhelyzet kialakulásában látom a problémát. Megkérdezhetem, miféle „piac” van az energiaforrás terén? Az nem piac, és úgy állapítja meg az árait, ahogy neki tetszik. És mivel nincs verseny, az ár nem áll be kereslet = kínálatra.
A piacgazdaság (közgazdasági könyvekben tanított idealizált) háttere az, hogyha adott egy kereslet, és hirtelen túlkínálat alakul ki, akkor az árak leesésével áll be az „egyensúly”, ami persze valakinek, valakiknek nem fog elég profitot hozni, tehát valaki mindenképpen odébb fog állni a kínálatból, HA a kereslet nem nőtt meg annyira hogy még mindig profitot hozzon mindösszes félnek. Ha ez a helyzet, a kínálat leesik, és az ár újra felfelé mozdul, addig amíg a kínálat és a kereslet nem találkozik egymással. A közgazdaságtan tankönyvekben mindenhol feltételezik, hogy minden fél tökéletesen „informált”. Erre pedig rengeteg példát mondhatnánk, hogy nem igaz. Például az oktatás, ami nem követi a munkakeresletet. Jogászokkal Dunát lehetne rekeszteni, de miért képeznek ki többet és többet, amikor a kínálat beragadt?
Az alulinformáltság (és profitéhség, monopolhelyzet kialakulás, nem megfelelő törvényi háttér) miatt nem működik a tökéletes verseny.
A hitellel kapcsolatban tökéletesen egyetértek. Rossz intézmény.
Teljesen igazad van! Ez egy ördögi kör! 🙁
A közösség pedig mindig meg fogja érzi a nehézségek terhét, és akkor az már nemcsak a „kovács baja”.
Ja, és persze még hány ilyen „kovács” van/lesz a gazdaságban….
Nagyon jó írás! Igazán jól megfogtad a piacgazdaság hátulütő-lényegét!!! 🙂