Miért kell tisztában lenni, ki vagy és hova tartozol?

Mindaddig nem tudod, merre tartasz, míg nem tudod, honnan jöttél!
Sokan hangoztatják manapság: nem szabad a múlttal foglalkozni!
Elmúlt, nem lehet rajta változtatni.
Igaz elmúlt! Az is igaz, hogy már nem lehet rajta változtatni!
De ki is vagy valójában? Hogy tudod önmagad meghatározni? Hogy azonosítod magad, ha a rendőr igazoltat?

Első körben próbáld meg meghatározni önmagad számára, ki is vagy valójában. De ne az emlékeiden, tapasztalataidon keresztül tedd. Próbáld meg elmondani, hogy ki vagy, egy elképzelt amnéziát okozó baleset után!
Már te is beláthatod, ez lehetetlen!
A neved, már a születésedkor meghatározzák a szüleid. Nem rajtad múlik, de mégis szinte egy életre meghatározza az életed. A születési dátumod is a múlt, már nem tudsz változtatni rajta! A harmadik nagyon fontos adat az édesanyád neve. Ez is végigkíséri az életed, amíg élsz! Az édesanyád halála után is! Nem tudsz rajta változtatni! Letagadni sem akarod, legalábbis normális esetben.

Tehát, ahhoz hogy a jelenben élhesd az életed, a múltban történt események kőkeményen meghatározzák a lehetőségeidet!
Bár már nem tudsz rajta változtatni, meghatározzák a keretet, amiben élned kell!
Tehát az egyén csak a megélt tapasztalatain, élményein keresztül tudja meghatározni magát, csak ezeken keresztül tudja értelmezni a külvilágból érkező impulzusokat, jelzéseket!
Ezek nélkül a viszonyítási pontok nélkül elveszne az ember! Elvesztené a talajt a lába alól.
És itt, elérkeztünk az igazi gondolathoz, ami miatt megszületett ez az írás!
Soha nem tudtam felfogni, miért akarják, hogy elfelejtsük a Magyarságunkat, a történelmünket!
Azt a történelmet, ahol Legalább kétszer mentettük meg Európát a megsemmisítő pusztulástól:

Tatárjárás, amikor a Németek kedvesen még hátba is támadtak bennünket.
Törökdúlás, 150 évig feltartóztattuk őket, s miután szinte kivéreztünk, az Osztrákok jöttek felszabadítani bennünket, és itt is maradtak. Szinte teljesen tönkretéve mindent, amit létrehoztunk. Kiirtották a Táltosainkat, átírták a történelmünket. El akarták venni a nyelvünket. Tehát, megadták a kegyelemdöfést a vallásunknak, történelmünknek, kultúránknak, evvel szinte teljesen elvették az önbecsülésünket!
Ezután, Európa feldarabolta az országot, majd ajándékba adott a Szovjetuniónak!
Mindezt hálából tették! És csodálkoznak azon, hogy mi milyen hálátlanok vagyunk, pedig ők milyen sok jót tettek!
Eszükbe sem jut, hogy ezt a sok jót a mi kárunkra tették. Ráadásul, az elmúlt 50 év politikája azt is megtiltotta nekünk, hogy beszélni merjünk róla!

Tehát az egyén, az amnézia után nem képes meghatározni önmagát.

Ebből egyenesen következik, hogy a nemzet sem képes érvelni, kiállni önmagáért, az igazáért, a saját jogos érdekéért. Elvesztette a viszonyítási pontjait, a szilárd támaszt az érvek mögül, a hitét önmagába.
S mivel ezeket a hihetetlen megpróbáltatásokat, csapásokat, ellenséges, Magyarország ellenes törekvéseket egyetlen egy Európai Nemzet sem bírta volna ki, jogosnak érzem Tamási Áron gondolatát: “Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”