Másoktól várt megoldás

Sajnos, az egész országra jellemző, beleértve az egyént és a vezetőinket minden szinten: kívülről várják a segítséget!

Ha gazdasági, politikai, anyagi iránymutatásról (new age) van szó és nyugatról jött, csak jó lehet!
Ha szellemi iránymutatásról van szó, szinte mindegy, hogy honnan érkezett hozzánk, Indiából, Tibetből, Ázsiából, csak jó lehet, mert ők tudják, náluk működik!
A szocializmus nagy hibája volt az istentagadó ateista világlátás. Az emberi értékeket teljesen megtagadó, letagadó időszak után, valóban szükség volt a világ más részein működő, ezoterikus gondolkodás visszahozására, újra tanulására.
És valóban szükség volt a gazdaság átgondolt és fokozatos átalakítására!
Bocs, de átgondolt és fokozatos átalakításra lett volna szükség, nem pedig a mindent akarok, de azt most rögtön, mindent akarok azonnal hozzáállásra!
Ez a hiénáknak (magántőke) maga a kánaán, úgy kereshet rengeteget, hogy tanácsot ád számolatlan.
Ahogy Shakespeare írta: Több dolog van földön, s égen, mintsem elméd felfogni képes.
Lehet, hogy nem sikerült szóról szóra idéznem, de a mondanivaló lényege benne van. Ezért én is úgy látom, szükség volt ezt a fajta tudást visszahozni, megtanulni, bizonyos részeit átvenni!
Tehát megnézni, hogy más nép, nemzet, hogy teszi a dolgát, hogy működik,
mitől sikeres, tanulni tőle, tőlük elkerülni a hibákat, nem bűn. Sőt erény!

De!

Gondolkodás nélkül mindent átvenni, mert náluk működik, nem lehet! Inkább úgy fogalmazom, tilos!
Ez igaz a gazdasági tevékenységre éppúgy, mint a gyógyítókra, spirituális, szellemi vezetőkre, „titkos” mindent azonnal megoldó, könnyű sikert ígérő csodákra.
Az, ami az egyik nemzetnél működik, esetleg nagyon jól működik, az egy másik nemzetnél végzetes hiba lehet. Ezt a történelem többször megmutatta.

Sajnos az átlagember, Magyarországon nap, mint nap tapasztalja, megéli.
Hogy ennek mi az oka?
A gondolkodásmódban kell keresni!
A legszembetűnőbb különbség a Magyar és a körülötte élő nemzetek többsége között az, ahogy az időt és a neveket kifejezzük.

Míg a legtöbb nemzet a napot tartja fontosnak, majd a hónapot, és csak utána következik az év, tehát a kisebb egységre koncentrálva igyekszik megérteni a nagyobb összefüggéseket, addig a magyarok a nagy egésztől haladnak a kisebb egység felé. Vagyis az évvel kezdünk, majd következik a kisebb egység, a hónap, és csak utána pontosítunk a nappal. A Magyar gondolkodás a nagyobb összefüggések felől halad a kisebb egységek felé. Így összpontosítva a lényegre.
Ez a különbség fedezhető fel a személyneveknél is.
Míg a „civilizált világ” az egyénre jellemző keresztnévvel kezdi, majd a vezetéknévvel folytatja önmaga meghatározását, addig a Magyar gondolkodás ismét a kezdetekre, a kiindulási pontra, a szülőkre utalva kezdi a bemutatkozást, majd következik a keresztnév, a pontosítás!
A magyar gondolkodás a kezdetektől indul, a jelenen keresztül halad a következő időpont felé, addig a legtöbb nemzet a mából indul ki és halad vissza a múltba, vagy megy előre a jövőbe.

Ha innen közelítünk a dologhoz, akkor mi egyfajta sorrendhez (rendhez) ragaszkodunk, míg a többiek az „összevisszaságban” találják meg a rendet.

Valaki fordítva gondolkodik!
De ki?
A végeredményt tekintve mindegy, hogy ki hogy gondolkodik, ha az a jólétet, a biztonságot, az életet szolgálja.
De csak úgy, nem vehetünk át semmit! A fentiekből következik, hogy ami nálunk működik, másoknál nem működőképes, csak ha a maguk képére formálják!

Minden nemzetre igaz: Büszkék a hőseikre, a múltjukra!
A Magyarokra különösen igaz: Elvették a múltunkat, elvették a hőseinket, elvették a kultúránkat, elvették az önbecsülésünket, elvették az országunkat és most azon dolgoznak, hogy elvegyék a nemzetiségünket! Mindezt úgy szeretnék elérni, hogy mi mondjunk le a Magyarságunkról, önként és dalolva.

Kapcsolódó

Miért kell tisztában lenni, ki vagy és hova tartozol?

Végre vissza kell térni a saját tapasztalatainkhoz, tisztázva a múltunkat, Őseink tudására, hitére, erejére, önbizalmára alapozva megtaláljuk az utunkat. Európa az írott történelem során csak elvett tőlünk, csak kihasznált bennünket, és most a hátunkra állva, az arcunkat a sárba nyomva mutatja az utat!
Nekünk!

Ez biztos, hogy a mi utunk?