Trianonról napjainkban

Nem a történelmi ténnyel, vagy annak körülményeivel fogok itt foglalkozni.
Nem szeretném sem bírálni sem elfogadni! Elismerni végképp nem fogom!
De elgondolkodtat.

Kép: Pixabay

Az első világháborút nem a Magyar Királyság kezdte. Csak ráfogták.
Ezt azért tehették, mert a Szarajevói merénylet volt az indok.
A háborút az Osztrák-Magyar Monarchia nevében I. Ferenc József indította el!
Hadat üzent Szerbiának. Annak ellenére, hogy a MAGYAR MINISZTERELNÖK, Tisza István ELLENEZTE ezt a hadüzenetet.
Halkan megjegyezve Németország nyomására, finomabban fogalmazva beleegyezésével.

Még a történészek sem tudják az igazi okot:
A háború közvetlen ürügye a szarajevói merénylet volt, de kitörésének valós okairól ma is vitatkoznak még a történészek. (forrás: Wikipedia)

A merénylet után az osztrák-magyar vezetés a koronatanácsban a hadüzenetről tanácskozott. Bár ezt Tisza István magyar miniszterelnök ellenezte, de nem járt sikerrel.(forrás: Wikipedia)

A következmények:
Magyarországtól területének, népességének, infrastruktúrájának 2/3-át elvették!
Nem elvesztette, ELVETTÉK!
Mindezt úgy tették, hogy még azok is nyertek, akik belerángatták a háborúba.
Ausztria ugyan elvesztette Dél-Tirolt, de cserébe kárpótolták Burgenlanddal.

Tehát az I. világháborúnak csak egy vesztese volt! VAN!
Ez pedig MAGYARORSZÁG!

Ezt látszólag szó nélkül lenyeltük, elfogadtuk!
Látszólag!
Ez azóta is egyfajta tudathasadásos állapotot eredményez, ami rányomja a bélyegét a mindennapokra.
Pont a diktátor országok népei hangoztatják: milyen szomorú nép vagyunk, mindent sötéten látunk!
A történtek után, még Ők ítélnek meg minket!

Pedig melyik nép lenne képes erre a mutatványra? A „Büszke” Európai népek csoportja már régen eltűnt volna a süllyesztőben! Egyik nép sem állt volna talpra! Kivétel nélkül feladta volna! Kiírta volna magát a történelemből.

Tulajdonképen ez volt a cél! Mivel ez a mai napig nem ez sikerült, ott kötnek belénk, ahol tudnak, mondván: szomorú nemzet a Magyar!
Miután levágták az Ország végtagjait, joggal várták: elvérzik.

Nincs még egy nép, aki ezt a traumát túlélte volna!
Legalábbis Európa népei közül egyik sem!

Főleg annak tükrében, hogy Európát az írott történelem során többször is a Magyar Királyság mentette meg!
Mindig magára hagyva, egyedül!
Ígéretek hegyekben!
De mikor a tettek mezejére kellett volna lépni, a homokba dugták a fejüket, a kezüket pedig egy lyukba! Ami itt nem publikus.

Európa megmentése:

Az első csapás:
A tatárjárás az Európa elleni mongol inváziót, ezen belül Magyarország 1241–42-es megszállását és az 1285-ben történt második tatárjárást jelenti. A mongolok támadása a 13. századi Európa történelmének egyik meghatározó eseménysorozata volt.
A magyarországi pusztítást leíró egyik fő forrás Rogerius mester, Váradi kanonok műve,
a Siralmas ének. (forrás: Wikipedia)

Második csapás:
A török háborúk Magyarországon azon konfliktusok egész sorát alkotják, amelyek az 1526-os mohácsi vésztől 1699-ig, az oszmánok kiűzéséig tartottak. A háborút 1699-ben a Karlócai béke zárta le, a török hódoltság maradványát 1716–1718-ban számolták fel véglegesen.
14. századi fennállása óta az Oszmán Birodalom Európa számos államával háborúba keveredett, a mediterráneumi hadszíntéren zajló háborúk mellett a nagyobb konfliktusok a Magyar Királyság területén zajlottak. (forrás: Wikipedia)

A 173 év után úgy látszott végre segít az osztrák császár.
Inkább ne tette volna! Orosz támogatással, kihasználva a lehetőséget, jött, mint segítség, azután maradt!
A Habsburgokat még lerúgtuk volna magunkról! De 173 év háborúskodása után az Orosz Birodalom már soknak bizonyult! (A Szovjetunió lemásolta a nagy elődöt. Akkor is magunkra hagyott Európa.)

Úgy tűnik harmadszor is szükség lesz ránk, most saját magától kell megmenteni a Büszke EURÓPÁT! (Brüsszeltől)

Ezek után még csodálkoznak: A tudathasadás tüneteit mutatja a Magyar Nemzet!

Miután Európa ELÁRULTA, MEGLOPTA, MEGALÁZTA majd MAGÁRA HAGYTA egy Nemzetét, tapsolva végig nézte szenvedését!
Ezek után csodálkozva, döbbenten, lenézően megállapítja: milyen szomorú nemzet a MAGYAR!

Megértem a döbbenetet:

MI LESZ, HA FELÉBRED?
MI LESZ, HA ÖSSZEFOG?
MI LESZ, HA ÚJRA ÖSSZETART?
VÁLLVETVE, EGYMÁST SEGÍTVE VISSZAKÖVETELI, AMI VISSZA JÁR!!!

Akkor lesz mitől félnie a tolvajoknak!

„A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!”
A refrént Én itt elhagyom… nem szívesen,
….az olvasóra bízom, ki-ki vérmérséklete szerint…