Magyarországon innen és azon túl

Emberek, fiatalok, középkorúak és idősek, Magyarországon innen és azon túl, olvassátok nyitott szívvel üzenetem!
Látom a tengert, mely mély érzelmeiteket mutatja nekem a jelenben és jövőben!

A tenger fodrozódni látszik már jó ideje.
Haragja, mozgása tükrözi a kibontakozó érzéseitek egyre erősödő hullámait. Megdöbbentő, hogy a fokozódó, egyre magasabbra felcsapó tengeri áramlatoktól nem is olyan messze, amit még az olvasó nem lát, nem érzékel, nem veszi észre a távoli Cunamit!

Látom, a hullámokban rengeteg ember ringatózik. Kisebb egységekben próbálják segíteni egymást. Van aki csapatba vetődik. Ha a másik csoportban számára erősebb embereket feltételez, az előző csoportot elhagyja. Saját érdekét szem előtt tartja. De később ne csodálkozzon, ha egy idő után egyedül szeli tovább a habokat.

Van, aki kapálózva, többiektől eltávolodva már feladja a reményt. Észre sem veszi a mellette ringatózó mentőcsónakot, elveszik a habokban.

Ne tegye!
Sok ember van, aki otthon érzi magát a hullámok hátán mutatva az irányt. Feltérképezi, hol van a veszélyes zóna, nemcsak beszél róla, hanem megfogja a kezed és kivezet, amely az örvényt elkerüli, és felvisz a hullámok tetejére!

Van, aki a partot, a szárazföldet keresi megszállottan, ijedten gondolatai társaságában, miközben távoli vizek felé veszi irányát!
Kattog az agya, elhatalmasodik szívén a félelem, ez az érzés egész testét az idő múlásával gúzsba köti. Kis csoportot sodor mellé a hullám, nem látja őket, mert már beteríti a vak félelem. Torkuk szakadtából kiabálnak, szólítgatják az egyént, nem hallja, de ő csak az ösztönös túlélésért küzd!

Csak az ösztön nem elég! A tudatos gondolkodás is fontos.
Sokakat a hullám egy irányba sodor. Egyre több ember együttes összefogása,
segítsége által, egyelőre a túlélés és remény gondolatával tekintenek át távolabbi látóhatárokat.
A tenger egyre magasabb hullámoszlopaiban a szél, a természet ereje segítségükre van. Mely a jelenben ijesztőnek látszik. Segít a már magasan, félelmetesen erősödő hullámokat megzabolázni, és egymás felé terelni a szétszóródott embertömegeket. Időszerűen és sorsszerűen!

Miért? Mert mire jön a Cunami, addigra a tengerben szétszóródott embereknek,
a kritikus tömegnek egymás felé, egymás mellé kell, hogy sodródjanak.
Váljon világossá számukra, hogy együtt tömegesen akár a vízben, akár a szárazföldön összefogással, ki-ki a saját tudásával, megélt tapasztalásával, egymást segítve a világ leghatalmasabb Cunamiját is legyőzi!

Határon innen, határon túl élő emberek!
Tudjátok, sok kis cseppecske önmagában semmit nem ér!
De együttesen, óceánt alkotva ereje legyőzhetetlen!